2012. december 28., péntek

Mozi karácsony előtt


Igazi karácsonyváró csendes filmet néztünk dvd-n 22-én.
A segítség - The Help
Minden (ál)sznob kritikai véleményt nélkülözve, nagyon tetszett ez a film.
Anyás/gyerekes, igazságkimondós, megvigasztalós, jól odavágnékos érzéseket keltett bennem,,, néha megnevettetett, és jó nagyokat sírtam (ami tökre rámfért, mert hát kicsit feszült vagyok mostanság).

Ajánlom minden nőnek, anyának!

A neten ezt a kritikát találtam Nikodémustól:
 "Kicsit unom már a diszkriminációval foglalkozó filmeket, ám mivel a rasszizmus – úgy tűnik – örökké kibeszélendő probléma marad, nem ússzuk meg az évenkénti parabolát Hollywoodból. Amely most egy minden ízében Oscar-kompatibilis film képében érkezik.
Mississippi, hatvanas évek – a fehér középosztály az amerikai álom beteljesülésének első hullámát élvezi. Fiatal, elkényeztetett nők mosolypartikra járnak, férjet vadásznak maguknak, pletykálnak és áskálódnak. Valamint jótékonykodnak az afrikai éhező gyerekek javára, miközben gyerekeiket olyan, mindenre ügyelő fekete dadusok nevelik fel, akik még alkalmazójuk vécéjét sem használhatják. A konfliktus innen indul, melynek katalizátora egy frissen végzett fiatal újságíró, aki szülővárosába hazatérve állást, majd témát keres. A cselekmény minden mozzanata kiszámíthatóan ismerős, ám a lényeg nem az alapanyag, hanem a tálalás, az pedig íncsiklandó. Okos beállítások, szellemes forgatókönyv, könnyfakasztó drámát kedves humorral oldó jelenetek – mind azon igyekeznek, hogy észre ne vegyük: a történet, amit követünk, óriási kliséhalmaz. A fantasztikusan összecsiszolódott színészgárda a másik fontos összetevő: Emma Stone őszinte újságíróként kitűnő, Viola Davis és Octavia Spencer szintén meggyőzőek megalázott házvezetőnőként, ám a két legmeglepőbb alakítást Bryce Dallas Howard és Jessica Chastain nyújtja: előbbi irritáló úrnőként, utóbbi szörnyű titkot rejtegető butácska szőkeségként különösen emlékezetes. ... Ahogy az az ilyesféle mozikban szokás, a jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig méltó büntetését (és a rántott csirke finom ropogósra sül), de Tate Taylor – gyakorlatilag elsőfilmes rendezőként – olyan jól lavíroz, hogy még azért sem lehet igazán haragudni rá, hogy kétszer is megpróbálja befejezni filmjét, de csak harmadszorra sikerül neki.
A segítség tehát a klasszikus hollywoodi történetmesélés szabályai szerint felmondott erkölcsi tanmese, melynek semmi újdonságot nem hozó cselekményfonalát az intelligens forgatókönyv, a remek alakítások és a közhely-kerülgető, stílusos rendezés emeli kellemes szórakozássá. " -- http://filmdroid.blog.hu/2011/12/10/a_segitseg_the_help_2012
 
 
 
 
 Fér/fi/jem szemmel:
"Jó film, az a szerelmi szál nem kellett volna."
 Jajj - mondom - az is direkt arra volt jó, hogy bemutassa, a férfiak TÖK! hülyék, és semmit nem értenek! :)
Egyébként a férjemnek volt egy jó ötlete: ezekről a 60-as évekbeli, déli nőkről most kellene egy dokumentumfilmet készíteni, kíváncsiak vagyunk rá, öreg korukra hova jutottak erkölcsileg, anyagilag, stb.? Tud vki ilyen filmről, könyvről?
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...